„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Békés Márton | 2013. július 25.  | 10:26
Egy kóla meg két csoki
A Starbucks-liberálisok és wifi-demokraták fogyasztói kosár alapján tesznek különbséget, lakóhely szerint stigmatizálnak. Az Index józsefvárosi túrájának hideg rasszizmusáról.
Behold the sparkle of champagne
The crime rate`s gone
Feel free again
O` life`s a dream with you, Miss Lily White
Jane Fonda on the screen today
Convinced the liberals it`s okay
So let`s get dressed and dance away the night

Dead Kennedys: Kill the Poor

Az Index tudósítói a napokban a Józsefvárosban jártak, azon belül is a Diószeghy Sámuel utcában. Az apropó az volt, hogy egy évvel ezelőtt helyeztek el a kétségkívül rossz hírű környéken egy rendőrségi konténert, hogy növeljék a szubjektív biztonságérzetet és objektíve is csökkentsék a bűnözést. A tudósítás mint nyelvileg, mint szellemileg ócska, a riport felszínes, de ami a legnagyobb baj: mérhetetlenül részvétlen, empátiát nyomokban sem tartalmaz.

(Nemrégiben az RTL Klub is megtette a magáét, a Házon kívül című közéleti magazinban a szintén VIII. kerületi Népszínház utcát "dolgozták fel", A Népszínház utca, ahol bármit meg lehet kapni címmel. Az egyoldalú bulvárérdeklődés nyomort, bűnözést, prostitúciót és etnikai ellentéteket akar látni, amelyek természetesen jelen vannak, de nem csak ez jellemzi a környéket. Félelemkeltés, dramatizálás, sztereotípia-katalógus. Az utcában lakók közös levélben tiltakoztak a produkció ellen.)

A riport dramaturgiája a hillbilly-horrorfilmek zsánerének bevett elemeit idézi: a művelt, diplomás városi fiatalok kiruccannak egyet vidékre, ahol mindenféle hegylakó bunkók, rosszarcú benzinkutasok és mutáns kannibálok fogadják őket. Eltérő nyelven beszélnek, furcsa kifejezéseket használnak, piszkosak, sandán bámulnak rájuk. Egyszóval: nem felelnek meg a középosztály által felállított sztenderdeknek. Az urbánus paranoia, a morális pánik és a városiasodás mindennapi félelmeit az olcsó mozgóképek nyelvén reprezentáló B-filmek forgatókönyve itt is tetten érhető, hiszen a riport elbeszéli, hogy az Index tudósítói "bemerészkedtek a főváros legkeményebb placcára" (placcára!), majd a helyiek vészjósló szövegeinek idézése és fenyegető gesztusainak bemutatása következik, ez után "csapatban haladnak el mellettük a bizalmatlanul néző, kitetovált, atlétatrikós helyiek", akiknek van pofájuk megkérdezni tőlük, hogy mit akarnak errefelé? (Egészen felháborító, nemde?) A rendőrök persze szótlanok, a helyzet - derül ki a gyengécske írás végén - meg nem változott semmit. Az újságíró, akik azért mégiscsak a "papa fiacskája" (Pasolini), megmerítkezett a nyolckerületi bennszülöttek és a tehetetlen rendőrök világában. Mekkora sztori!

Már a fentiek is hemzsegnek a sztereotípiáktól, de idézzük a képaláírásokat. Süt belőlük a nyegle ignorancia, íme:
- A dobozrendőr figyel téged (ügyesen beállított kép: az utca egyik oldalán egy kopasz férfi, a másikon a hatósági állomás)
- Rajság van, csíra! (biciklis roma fiú látható a képen)
- A legnagyobb hasi szúrás tulajdonosa ever (ever - jól jegyezzük meg, e szó használata a jófejség biztos jele, egyúttal fontos kulturális kód is)
- Vonulnak a Diószeghy utcaiak 1-2. (asszonyok az utcán kisgyerekkel, kerekesszékes férfi, telefonáló alak - ez már "vonulás"!)
- Fizetsz egy kólát, meg egy csokit? (fiatal roma lány látható rajta kisgyerekkel)

[Cikkünk megjelenése után nem sokkal az Index szerkesztősége a képaláírásokat eltávolította.]

Maradjunk is az utóbbinál, itt fordul meg ugyanis a cikk mondanivalója. Érdemes teljes terjedelmében idézni, annyira visszataszító:

Egy kamaszlány kólát követel, mert lefotóztuk. Balázs, a fotós rááll, hogy meghívja. A közeli élelmiszerboltban a kért kóla mérete kétliteresre duzzad, csoki is csatlakozik hozzá, sőt előkerül valahonnan egy 10 éves kisgyerek, ő is csokit követel. Balázs kényszeredetten fizet.

Nos, ez a Diószeghy Sámuel utca fiúk, és nem a Balaton Sound, ahol a holland turisták lefotózás után hálából rozéfröccsre hívnak meg. Itt, kedves Gábor és persze, Balázs, nem ti vagytok a "többségi társadalom". ("Mikor betévedsz ide, a fejed megnézem / Szerintem eltévedtél, nem tudom, mit keresel itt" - szól a környék rap-csapatának tipikusnak mondható üzenete.) Tetszik, vagy sem, itt a helyi szokások érvényesülnek, amelyekbe ezek szerint nem feltétlenül tartozik bele az, hogy újságírói kiruccanásotok részeként kamaszlányokat fotózgattok az utcán, minden következmény nélkül. Amúgy meg, Balázsnak ne essen már nehezére a kisboltban 600 forintot kiadni egy kóláért meg két csokiért. Hisz` jó lett a kép, nem? Úgyis csak ez számít! A "szenvedés képeiben" (Susan Sontag) való kéjelgés kimeríthetetlen, főleg, ha szegényeket és nyomorultakat ábrázol. Kávé (legyen inkább latte macchiato) után, meeting előtt meg lehet nézegetni a képgalériát. A dolog úgyis olyan távoli, mintha a szemfüles riporterek a pápuák között jártak volna.

Mindennél persze sokkal komolyabb dologról van szó. Méghozzá egészen pontosan arról, hogy a Starbucks-liberális, wifi-demokrata közeg fogyasztói kosár alapján tesz különbséget és lakóhely szerint stigmatizál. A cikk ugyan nem cigányoz, nem gyűlölködik, a szekunder rasszizmus mégis ordít belőle: elég egy kép, a jól beazonosítható kódok elhelyezése, a helyszín lokalizálása, majd a "követelőző" kamaszlány jelenetének leírása. Fajgyűlölő dramaturgia ez, csak éppen nem az ostoba, primitíven cigányozó, suttyó náci beszédmódja, hanem a kifinomult burzsoázia tettenérhetetlen, körmönfont, hideg rasszizmusa. Amelynek már nem a bőrszín számít, hanem a fogyasztói kosár tartalma. "Hiszen, tudod - súgja a riport hangulata - ezek ilyenek: ott laknak a Diószeghybe`, az utcán roncsautók vannak, meg piszok, aztán ha lefotózod őket, akkor kólát követelnek, meg csokit, ennyit tudnak, érted." Ocsmány bohémburzsoá közönyösség, az empátia teljes hiánya, hiszen a méregdrága fotó-objektív másik oldalán a roma lány csupán illusztrációs objektummá válik az összebarkácsolt Index-riporthoz. Szégyen.

Az Index, amely természetesen sietett mielőbb rákerülni a politikailag extrakorrekt nyitottakvagyunk.hu-ra, persze nem közöl hasonlóan sztereotip riportot a melegfelvonulásról (ne is közöljön), nem születnek kedélyeskedő képaláírások az azon résztvevőkről (ne is szülessenek ilyenek). Ám ez magától értetődő: az arra ellátogatók fogyasztói kosara nem áll meg a kólánál és a csokinál (a frissen facsart narancslénél és a szójaszeletnél kezdődik), ráadásul velük kapcsolatban ügyes marketing-stratégiával jól targetálható csoportról van szó. A posztmateriális jogokat igénylő, identitás-politizáló közeg Instagram-fotón akar felkerülni a Facebook-ra, nem pedig kólát és csokit "követel", ha kép születik róla. (Lassan gondolkodjunk el a "képi kizsákmányolás" fogalmának érvényéről.)

Persze, a riportban leírt jelenségeknél jobb és rosszabb dolgok is vannak. Itt van például a csodálatos Füvészkert, vagy a Sárkány és a Koszorú utcai autószerelők, akik előtt nincs lehetetlen, a gyroszos meg ajándék baklavát ad, ha palesztin-kendőt hordasz. De reggelre használt tű fogad a ház előtt, a kisboltban mögötted álló sorban ciccegnek, ha a drágább sört kéred az eladótól, a 9-es buszon addig cikizik az ázsiai kisdiákot, amíg szemlesütve le nem száll, a magyar-roma ellentétet évek óta felülírta a kínai-vietnami villongás. A női mivoltukban óránként megalázott prostituáltakról sem esik szó, mert a feministák éppen egy nagyvállalat által finanszírozott gender-konferencián picsognak az üvegplafonról. Végkövetkeztetés: az itteni életet semmiképpen nem kell romantizálni, vagy glorifikálni, sem dramatizálni és sztereotipizálni. (A kérdésről például így lehet, mert így érdemes beszélni.)

A jelenség persze nem ismeretlen, a közbeszédben rossznak számító környékek démonizálása, etnikai és szociális alapú megbélyegzése mindig is jelen volt. Az ilyen helyeken "élők és a kívülállók egyaránt a posztindusztriális nagyvárosok szívébe ékelődött földi pokolként, fekélygócként tekintenek rájuk, ahol már csak a társadalomból végleg kiszorultak hajlandóak megtelepedni. [...] teret nyer velük kapcsolatosan a megbélyegző beszédmód, mind az alsó, mind a felső szinteken - úgy az élet hétköznapi interakciói során, mint a sajtóban, a politikai és a hivatali diskurzusokban" - pontosan erről van szó ez esetben is. Azzal nyomatékosítva, hogy a sajtó szerint örökös képéhségét kötelező kielégíteni, az ezzel szembeni ellenállást, vagy az ellenszolgáltatás kérését viszont méltatlankodva utasítja vissza. Az Index-cikk szókészlete, fogalomhasználata minden szempontból megbélyegző és sztereotip, ezen túlmenően hangnemét egyfajta különös neheztelés jellemzi.

Sem a "megalázottak és megszomorítottak" (Dosztojevszkij) iránti részvét, sem a rend iránti követelés. Ebben a riportban már nincs se humanista, se liberális-emberjogi, se igazságosság-mániás szoci, vagy éppen keresztény gyökerű együttérzés. Hogy is lenne? Ez a hely és az itteni emberek, a Diószeghy utcai problémák nem az újságíró szociokulturális közegének problémái. Ahogyan az egyik itt élő elmondásából gyártott URL-cím szól, itt csak hasbaszúrtak, csótányok, kurvák és követelőző kamaszok élnek, meg persze keveset kereső, a helyzeten javítani nem tudó zsaruk. A Diószeghytől négy buszmegállónyira már van McDonald`s (a civilizáció biztos jele), a 4-es/6-os sínpárjain belül biztonságos az élet. Ideje is visszatérni a szerkibe, kimaxoltuk a sztorit, a cikket úgyis megírtuk már iPaden, a képek jók lettek. Este meg elmeséljük a hozzánk hasonlóknak, hogy milyen durva volt, hogy a Balázsnak fizetnie kellett a képért.

(A szerző a Kálvária téren lakik.)

(Képünk az Illés utcában készült.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
nejmed | 2013. július 25.  | 12:23
# 1

Örülök neki, hogy nem egyedül én forgattam a szemeimet az indexes cikket olvasva. Méltó válasz az idézett cikkre, köszönöm!

(egy Füvészkert utcai lakos)

Poci | 2013. július 25.  | 16:17
# 2
Kedves Márton! Le a kalappal. Bár csak egyetemistaként albérletben laktam a nyolcadik kerületben 2 utcányira a Diószeghytől, tapasztaltam valamit a környékből. A cikk elején az egyik kedvenc zenekarom egyik legjobb számából való idézet pedig megmelengette a szívemet, nagyon reméltem, hogy ezután még annak is örvendhetek, hogy az írás is tetszeni fog. Tetszett!
kérdés | 2013. július 26.  | 13:44
# 3

Fura dolog ez, amiről úgy beszélünk, mintha valami ismeretlen jelenség volna.

Ismétlődés a történelmen keresztül.

Ahol fölnőttem, Albertfalván, az \'50-es, \'60-as években, a történetünk ugyanerről szólt.

Úgy tudom, ma Don Bosco iskola üzemel ott. 

Jól tudom, hogy nem kívülről kell tanulmányügyben bekukucskálni, nem elmenekülni, nem zárolni, majd csak besorolni, felcímkézni kell ezeket a negyedeket?

 

PA1ADIN | 2013. július 26.  | 14:20
# 4
Köszönöm és minden tiszteletem. EZ újságírás!
Dhp | 2013. augusztus 23.  | 18:38
# 7

Az Index cikke bulvár, éppen ezért fölösleges rajta felháborodni: a bulvár olvasó nem tartalmat akar, hanem szirupot, giccset. Mint amikor a kutatók kannibálok közé mennek, az elfeledett törzset felkutatandó, a néző meg őrül, hogy ő aztán civilizálva van, neki így jó. A cikk ebből építkezett, persze valóban benne van az álcázott rasszizmus - dehát az olvasó azt szereti látni, hogy ő mennyivel jobb, ezt kell megadni neki.

 

Azt viszont nem értem, hogy miért kell ismét buta módon és meglehetősen szalonképtelenül nekimenni annak, amit nem szeretünk! Picsogó feministák? Kedves Márton, ha nem szereted a gender-studiest, az a Te dolgod, de ne szólj már le ennyire mindenkit, aki nem azzal foglalkozik, ami neked tetszik. Mitől vagy te jobb cikkíró, ha ugyanolyan demagógiával élsz, mint azok, akiket bírálsz? A gender képviselői között nagyon sok áramlat van és nem mindenki úgy feminista, ahogyan azt Te gondolod. Most mondjam azt, hogy a cikkedből a folytott sovinizmus árad, mert szerinted a feminista, genderes kutató(nő) az picsogni tud? Mitől jobb ez a diskurzus, mint az, amelyik szerint a konzervatív eszme elmaradott és ostoba?

 

Szerintem ezt nem gondoltad át, így kb azt kéne tenned, amit az Indexeseknek: törölni azt, ami ciki.  Mert az írásod amúgy jó, szükség van az ilyen reakciókra.

jobbszélső | 2013. augusztus 25.  | 20:59
# 8
Na ez tényleg egy jó cikk lett, talán a legjobb a Jobbklikken valaha. Alig hittem a szememnek, a végén még megtanulsz írni! Grat.
butapesti | 2013. szeptember 24.  | 00:00
# 9

\' Fajgyűlölő dramaturgia ez, csak éppen nem az ostoba, primitíven cigányozó, suttyó náci beszédmódja, hanem a kifinomult burzsoázia tettenérhetetlen, körmönfont, hideg rasszizmusa. Amelynek már nem a bőrszín számít, hanem a fogyasztói kosár tartalma.\'

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A dramaturgia nem fejgyűlölő, csak realista. Szóval a primitiv polkorrekt ostobaság Békés úrnál is előjön, ha a söpredékről van szó. Ezeket nem felemelni kell, hanem lecsukni a sok lopásért, garázdaságért. A qrvákat sem sajnálni kellene, mert az öreganyjuk is qrva volt és a tradiciót örömmel folytatják, sőt nyíltan meg is mondják a szociológusoknak, hogy jó a foglalkozásuk, mert b@szni jó dolog.. Ami a fogyasztói kosarat illeti, nos pénzük is több van mint B.Mártonnak. Igaz lopott, kicsalt, üzletszerű kéjelgéssel keresett pénz, de van belőle elég.

Sohase bírtam, hogy a semmirekelőket bármilyen jogcímen mentegessék. Hátrányos a helyzete? Igen, zömmel ő tehet és a családja és otthon még köszönni sem tanították meg.

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.