Nyomtatás
Ablak bezárása
Tíz állítás a jelenkor technológiájáról
Békés Márton | 2014. december 18.
Kritikai megjegyzések a technikai fejlődésről, a biotechnológiáról, a technológiai munkanélküliségről, az adatbányászatról, a robotizációról és ezek emberi következményeiről.
1. Életünkre ma a technológiai fejlődés (és nem mondjuk a vallás, a szociális igazságosság elve, új politikai eszmék, vagy a művészet) fejti ki a legnagyobb hatást. A technológiai fejlődés egy-két évtizede szinte kizárólag az infokommunikációs eszközök és hálózatok kapacitásának bővüléseként értelmeződik. Ez a drámai változásokat generáló aktor mélyebb hatás fejt ki gazdasági szerkezetünkre, szociális kapcsolatainkra, kulturális viszonyainkra és lelki életünkre, mint gondolnánk.

2. Az infotechnológiai fejlődés hatása egyoldalú, leállíthatatlannak tűnik és planetáris, nincs hová bújni előle. A minket körülvevő reklámkultúrát könyörtelenül generáló marketingipar kizárólag pozitívnak állítja be a technológia bővülését, ennek megkérdőjelezésére kevés a mód, kritikai olvasata a nyilvánosságban alig-alig jelenik meg. Kijelenthetjük, hogy a technológia befolyásának passzív és kénytelen befogadói lettünk.

3. A technológia mai fejlődése önjáró, öncélú és autonóm. Napjaink technológiai szövevénye olyannyira bonyolult, hogy az emberi felfogóképesség határán jócskán túlmenve megérthetetlenné, felfoghatatlanná és összességét tekintve emberi ésszel végső soron hozzáférhetetlenné vált. Korunk nagy metafizikai talánya éppen az, hogy a technológia lényege szerint micsoda: az ember által alkotott és felügyelet alatt tartott eszközállomány, vagy önmagában álló, rajtunk és a természeten is kívül álló realitás? Gyanúnk szerint egyre inkább az utóbbi, amint ezt Heidegger is gondolta.

4. A digitális alapú infokommunikációs technológia és az általa fenntartott virtuális valóság a biológiai határok kitolását, illetve áthágását, sőt megsemmisítését célozza. Ezt a törekvést jócskán felerősíti a biotechnológia megannyi praktikája (programozható DNS, agy-számítógép interface, szintetikus biológia, biokémiai memória) és a bioinformatikai kutatások eredményeinek felhasználása. A szerves anyag és a számítástechnikai „állomány” összekapcsolására tett lépések egyre közelebb hozzák a transzhumán kor után következő "poszthumán jövendőt" (Fukuyama).

5. A biotechnológia egyfajta "digitális alkímia" alkalmazása felé mutat, amely nemcsak az emberi faj egységét és egyenlőségét bontja meg, hanem a Föld biológiai állományának elemekre bontása után egy új, mesterséges biológiai univerzum megteremtését célozza, mindenféle etikai, erkölcsi, morális megfontolás (legyen az vallásos vagy szekuláris) mellőzésével.

6. Az emberi test "behálózása" és digitális nyilvántartásba vétele úton van, amely a "virtuális fegyelmezés" eljövetelével fenyeget. A körülöttünk lévő és egyre fejlődő "okos eszközök" és "viselhető technológiák" hálózatba szervezése (ez volna a "dolgok internete") ugyanis a totális kibernetikai ellenőrzést valósítja meg. Digitális eszközeink egyre közelebb, majd beljebb hatolnak testünkbe, és egyre több információt szereznek meg, tárolnak, elemeznek és továbbítanak rólunk (testünkről és elménkről). Problémássá vált, hogy hol végződik a testünk és hol kezdődik a technológia (a retinára vetített videózás vagy az internetes kereséseink eredményeit közvetlenül az agyba továbbító alkalmazások kísérletei például képernyővé változtatják a szemet és interfésszé az agyat.)

7. A többnyire a Szilícium-völgyben működő infotechnológiai nagyvállalatok (pl. Apple, Facebook, Google), miután gyarmatosították az internetet, az adataink gyűjtésével, tárolásával, feldolgozásával és értékesítésével kiárusítják szokásainkat, viselkedésünket és ízlésünket. Ezek a "digitális maoisták" (Jaron Lanier) az internetes adatforgalom fölötti ellenőrzéssel észrevétlenül világunk legmeghatározóbb tényezői lettek; ezek a vállalatok ráadásul ellenőrizhetetlenek, számonkérhetetlenek és kikerülhetetlenek. A Big Data Industry afféle virtuális külszíni fejtése, amit az adatbányászattal végez, nemcsak a személyes adatokhoz fűződő jogokat sérti, de kereskedelmi értékesítésük etikátlanságán túl a velük való visszaélés lehetőségét is tartogatja. További, immár emberképünket érintő gondot okoz, hogy az általánosságban vett kaliforniai ideológia "digitális antropológiája" a materiális progresszió korlátlanságára, a tőkeintenzív ágazatok elsődlegességére, a munka és a szabadidő közötti határvonal elmosására és a "kreatív" életérzés fetisizálására alapoz - szándékosan figyelmen kívül hagyva ezek negatív szociális, kulturális és spirituális következményeit.

8. A harmadik ipari forradalom során fejlesztett technológia (főként az info- és nanotechnológia) kiváltja az emberi munkaerőt azzal, hogy feleslegessé teszi és leértékeli azt, ez pedig "ember mivoltunk" (Konrad Lorenz) degradálásához vezet. Ellentétben a XIX. és a XX. század két indusztriális ugrásával, a XXI. századé már nem a kemény, hanem a puha technológiákat fejleszti, amelyek térhódítása egyre kevésbé termel munkahelyeket, sőt éppenséggel kiváltja az emberi munkát (ezt nevezzük "technológiai munkanélküliségnek"). A gyakori vélekedéssel ellentétben már nemcsak a segéd- és betanított munkaerő végleges kiváltásáról van szó, hanem a szellemi munkák egész sorának feleslegessé tételéről. Az elemző és számító algoritmusok, "okos" szoftverek a speciális képzettséget igénylő állásokat is fenyegetik azzal, hogy az emberi döntéseket szimulálva "hibátlan megoldásokat" teremtenek. Az elkövetkező évtizedeket tekintve nem ideiglenes vagy rövidesen megoldódó munkanélküliségről van szó, hanem strukturálisról, amely a jelenlegi technológiai fejlődés belső logikájához tartozik. Az a természete, hogy elveszi a munkánkat.

9. Az automatizálás az emberi kreativitás és innováció útjában áll. Az egyre kevésbé ipari jellegű, inkább posztindusztriális termelés (és vezérlés, adminisztrálás, menedzselés, értékesítés) szerkezetileg egyre kevesebb teret hagy az emberi találékonyságnak és a szellemi-fizikai erőfeszítéseknek, amelyek a korábbiakban újabb és újabb eredményekre sarkallták az embert. A szellemi, érzelmi és testi ellustulás - amelyet jórészt a technológia biztosította kényelem teremtett meg - leszoktat azokról a gondolatokról és tettekről, amelyek pedig az emberi túlélés zálogai voltak. Amint a Google ront az emlékezőképességen, a GPS a térlátáson, az önjáró autó a vezetési technikán (ahogy Nicholas Carr megállapította), úgy az egész robotizációs folyamat az emberi képességek csökkentésére vezet.

10. A mesterséges intelligencia kifejlesztése azzal fenyeget, hogy az emberi elme elveszti a kontrollt a technológia fejlődése fölött. Ahogy Stephen Hawking megállapította: az emberei beavatkozás nélkül önmagát fejlesztő, korrigáló és ellenőrző mesterséges intelligencia túlszárnyalja az ember történetileg kialakult képességeit. Egyszerűen nem reagálunk annyira gyorsan a változásokra, mint a mesterséges intelligenciával bíró technológiai univerzum. Különösképpen fenyegető helyzetet teremthet, ha a mesterséges intelligencia számunkra nem megérthető szintre jutva az ember fölé növekedik.

A Rajk Szakkollégiumban 2014. december 4-én elhangzott Gép vs. Test - A test digitalizálása és a technológiai munkanélküliség című előadás rövidített és szerkesztett változata.